Ha önmagunk szeretetéről van szó, akkor sokszor nehezen tudjuk meghatározni, hogy ez mit jelent pontosan. Ami nem meglepő, hiszen a legtöbben nem tanultuk meg, hogy mit jelent szeretni önmagunkat.
A hitrendszer egy feltételezett igazság vagy feltételezett valóság. A hitrendszer alapvetően egy gondolatként indul, amelyet folyamatosan és ismétlődően gondolunk, ezért olyan szinten megerősítjük, hogy folyamatosan megteremtünk olyan életeseményeket, amelyek alapján ezt a gondolatot igaznak hisszük.
Az életcélunk megtalálása elválaszthatatlan önmagunk megtalálásától, hiszen az életcélunk a valódi önmagunk kifejezését jelenti. Még ha el is tévedtünk az úton és nem találjuk az életcélunkat, van egy részünk, aki mindig emlékszik arra, hogy kik vagyunk valójában és miért is vagyunk itt.
A szuperézékenyek a társadalom kb. 20%-át alkotják. Az átlag feletti ézékenységük oka, hogy az idegrendszerük eltérően működik. A szuperérzékeny emberek jelentik a választ a világ érzéketlenségére. Felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire elidegenedtünk a saját érzékenységünktől és az érzelmeinktől.
Az érzelmi létra 22 szinten különbözteti meg az érzelmeket. Az érzelmi létra gyakorlat egyrészt önismeret fejlesztő gyakorlat, másrészt megtanít, arra, hogy feloldjuk a félelmeinket az érzelmeinkkel szemben és rálássunk arra, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva az érzelmeinknek.
A lélek sötét éjszakáját egy transzformációs időszaknak tekintjük, mert ilyenkor lehetőségünk van átalakítani minden negatív és önromboló energiát, ami jelen van az életünkben. Meghaladhatjuk a negatív ismétlődő életmintákat, amelyek egészen idáig alakították az életünket.
A belső gyermek alapvetően a bennünk élő gyermeki ént jelenti, a lelkünk és személyiségünk egy olyan aspektusa, aki soha nem szűnt meg létezni, függetlenül attól, hogy felnőttünk.
Spirituális – vagy holisztikus – megközelítésben a belső gyermek egy tágabb fogalom, mint ami jelenleg a köztudatban van.