A spirituális fejlődés próbatételei és kihívásai

A spirituális fejlődés útján számtalan próbatétellel találjuk szembe magunkat.
Vannak azonban olyanok is, amelyek első pillantásra nem is tűnnek próbatételnek, hanem sokkal inkább a vágyaink beteljesülésének.

Ám ahogyan egyre tudatosabbá válunk, felismerjük, hogy milyen mélyen hatnak ránk a tanult mintáink, a múltbéli tapasztalataink és a meggyőződéseink a jelen életünkre.
Egyre inkább észrevesszük, ha a vágyaink beteljesülése csak a felszínen tűnik igaznak és valósnak, miközben a mélyben érezzük, hogy valami nem stimmel, mintha nem is igazán erre vágytunk volna.

Mindannyiunk életében vannak beteljesületlen vágyak, olyanok is, amelyeket már régen elfelejtettünk.
Ezek a vágyak pedig gyakran hiányérzetekből fakadnak.
Egyszer valamikor vágytunk valamire – egy érzésre vagy tapasztalásra – amit soha nem kaptunk meg, ezért folyamatosan keressük.

A vágyaink a mozgatórugóink az életben, de nem mindegy, hogy ezek a vágyak honnan erednek és valóban szolgálnak-e minket vagy csak benne tartanak egy már ismerős energiában és életmintában.

Amikor a múlt visszaköszön

A múlt hatása nem múlik el. Mindent magunkkal hozunk: a megéléseinket, a tapasztalásainkat, a fájdalmainkat, a hiányérzeteket és persze a vágyainkat.

A gyermeki énünk továbbra is ott él bennünk, őt nevezzük a belső gyermeknek, akiről már írtam a korábbi cikkeimben is.
A belső gyermekünknek vannak olyan beteljesületlen vágyai, amelyekre szüntelenül vágyik – gyakran olyan szinten, hogy egyszerűen nem tud nem vágyni rá.
A belső gyermeket leegyszerűsítve nevezhetjük egy érzelmi csomagnak. Ezzel a csomaggal indulunk el a felnőtt lét felé.

Van, amikor egyáltalán nem tudjuk mi van a csomagban, viszont tisztán láthatjuk megnyilvánulni a mindennapi életünkben – elsősorban a kapcsolati mintáinkban és az érzelmi reakcióinkban.

A belső gyermek sokak számára olyan, mint egy enigma, amit meg kell fejteni.
Pedig nem kell különleges képesség ahhoz, hogy megértsük, mire vágyik.
Elég egyszerűen csak ránézni a múltunkra, a történetünkre, hogy megértsük miért vágyunk bizonyos dolgokra.
Miért pont egy bizonyos kapcsolati mintát vonzunk be az életünkbe, miért csak bizonyos típusú emberekhez érzünk kapcsolódást, míg más emberek taszító hatást váltanak ki.
Ami ismerős, az vonz, de egyáltalán nem biztos, hogy ami ismerős, az biztonságos is. Egyszerűen csak ismerős és megszokott.

Akik elkötelezettek a spirituális fejlődés iránt és valóban dolgoznak a tanult minták megváltoztatásán, szembetalálhatják magukat olyan „kihívókkal”, akik látszólag felajánlják a vágyaik beteljesülését.
Ez tűnhet valódinak, de vajon emel vagy lehúz minket?
Fejlődünk általa vagy visszafelé megyünk a múltba?
Egy hiányból fakadó – tudattalan – vágyunk beteljesülését látjuk körvonalazódni vagy egy tudatos vágyunkét?

Amikor azt érezzük, hogy nem igazán arra vágytunk, ami megjelenik előttünk és a tapasztalás inkább fájdalmas, mint örömet okozna, akkor az rendszerint egy próbatétel.
Ez pedig egy döntés elé állít: tudatossá tesszük a tanult minta hatását és továbbfejlődünk vagy belecsúszunk egy újabb karmikus körbe.

A karmikus útelágazás: a régi vagy az új?

Amikor azt tapasztaljuk, hogy a múlt visszaköszön, az nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csináltunk.
Hiszen sokszor pont akkor tapasztalunk ilyet, amikor egy nagyobb fejlődési lépés előtt állunk és megjelenik a „kapuőr”, aki teszteli az elhatározásunkat és hogy valóban meghaladtuk-e a múltunkat.

Minden nagyobb fejlődés előtt tapasztalunk átmeneti visszaesést, ami olyan érzés, mintha le kellene ásnunk a mélybe még egyszer, azért, hogy utána még magasabbra tudjunk emelkedni.
Minél mélyebbre ásunk a tudattlanba, annál magasabbra tudunk eljutni a tudatosságban.
Aki igazán megismeri önmagában a sötétséget, az tud igazán magasra jutni a fénybe.

Minél nagyobb a fény, annál nagyobb árnyékot vet.
Ahogyan haladunk a tudatossági fejlődésben, egyre mélyebb rétegek fel tudnak tárulni előttünk: azok a sötét (tudattalan) rétegek, amelyek még arra várnak, hogy tudatossá tegyük és fénnyé alakítsuk őket.

Az élet rendje, hogy folyamatosan érkeznek kihívások és próbatételek, amelyeket nem kell tragédiaként felfognunk és nem is a bukást jelentik. Egyszerűen csak azt mutatják, hogy fejlődünk és újabb szinteket érünk el. A fejlődési szakaszokban mindig vannak mélyebb és magasabb pontok.

Amikor egy útelágazáshoz – vagyis döntési helyzethez – érkezünk az életünkben az a szabad akaratra is felhívja a figyelmünket.
Arra hív, hogy gyakoroljuk a szabad döntés jogát és hozzunk egyértelmű döntést arról, hogy merre szeretnénk továbbmenni.

Az élet nemcsak úgy megtörténik velünk.
Tudatos teremtők vagyunk.
Viszont, csak akkor válunk valóban tudatos teremtőkké, ha mindent, ami tudattalan tudatossá teszünk, döntéseket hozunk, változtatunk és cselekszünk.

A mérgezett alma kísértése: amikor az élet teszteli a tudatosságunkat

A spirituális fejlődés útján eljutunk arra a pontra, amikor a múlt kísértése vágynak álcázva jelenik meg.
Mintha az élet odahelyezne elénk egy gyönyörű almát — pont olyat, amire a lelkünk (gyermeki része) olyan régóta vágyik.

Mégis azt érezhetjük, hogy ez nem olyan ideális, mint amilyennek kívülről nézve látszik.

A „mérgezett alma” mindig ismerős energiában érkezik.
Pontosan azt az érzést ígéri, amit a múltban nem kaptunk meg.
Pont olyan kapcsolati dinamikát hoz, ami már ismerős számunkra.
És pont ugyanolyan erős vágyat kelt, mint régen — csak most már nem a múltban vagyunk és tudatosabbak vagyunk.

A próbatétel lényege pedig, hogy meg tudjuk-e különböztetni a hiányból fakadó vágyat a lélek valódi vágyától?

Amikor a „kísértés” felbukkan — legyen az egy ember vagy egy helyzet — az élet azt kérdezi tőlünk:

• Tudatossá tetted ezt a mintát?
• Szeretnél benne maradni vagy változtatni szeretnél rajta?
• Mi az, amit még nem tanultál meg ebben a mintában?

A mérgezett alma azt teszteli, hogy a biztonságosnak tűnő múltat válasszuk és tovább ismételjük a mintát vagy készen állunk az új szintre és fejest ugrunk az ismeretlenbe.

Az ismerősből az ismeretlen felé

Az ismeretlen elsőre félelmetesnek tűnhet, de valójában nem az ismeretlentől félünk, hanem attól, amit kivetítünk az ismeretlenbe.
Az ismeretlen ugyanis csak egy lehetőség – a végtelen lehetőség.
És ebben rejlik a szabad akaratunk is.

Ha az ismerős mintákat elengedjük, akkor megnyílnak előttünk a lehetőségek.

Amikor elengedünk egy régi életmintát, ami már csak fájdalmat hozott, az nem azt jelenti, hogy a vágyaink nem fognak teljesülni. Hiszen az Univerzum el tudja hozni nekünk a vágyunkat, olyan formában, ami már nem okoz fájdalmat.

Ehhez azonban ki kell lépnünk a látszatbiztonságból — hogy átléphessünk a valódi szabadságba.

A spirituális fejlődés sok próbatétellel jár.
Bátorságot igényel, hogy kilépjünk az ismerősből és lépjünk az ismeretlen felé.
De ha jobban belegondolunk, az ismerősben nincs semmi fejlődés, csak ugyanazokat a köröket ismételjük és nem halad igazán semerre az életünk.

Az Univerzum mozgatórugója az állandó fejlődés. Mindannyian azért jöttünk ide, hogy fejlődjünk és haladjunk a tudatossági fejlődés útján.

Ez az út kihívásokkal teli. De minden egyes tudatos döntéssel, amellyel nemet mondunk arra, ami már nem szolgál minket — közelebb lépünk ahhoz az élethez, amely valóban a javunkat szolgálja.