Erő kontra erő – Mit jelent valóban erősnek lenni?

Sokan úgy gondolják, hogy az erő a státuszból fakad. A címkék, a végzettségek, a társadalmi elismerés és a biztos fizetés adja az erejüket. De mi történik akkor, ha mindez egyik pillanatról a másikra eltűnik? Ha elveszítjük a pozíciót vagy a pénzt? Mi marad akkor?

Ez a kérdés vezet el a valódi és a látszólagos erő különbségéhez.

David Hawkins Power vs. Force – Erő kontra erő című könyvében pontosan erről írt: mi az, ami csak kívülről látszik erőnek, és mi az, ami belülről fakad, és ezért nem lehet elvenni.

Force – a külső erő

A force azt az erőt jelenti, ami kívülről táplálkozik. A pozícióból, a státuszból, a pénzből vagy abból, hogy valaki másokat akar irányítani és uralni. Ez az a fajta erő, amihez folyamatosan szükség van valamilyen külső támaszra, különben összeomlik.

A force mindig belső kényszerből működik. Mintha az ember folyamatosan bizonyítani akarná, hogy „többet ér”, mint a többiek – ezért lenyom másokat, manipulál, vagy olyan eszközöket használ, amelyek félelmet keltenek. A felszínről nézve magabiztosnak és dominánsnak tűnhet, de közben ott van a bizonytalanság és a félelem, hogy mi lesz, ha elveszik tőle a hatalmat és a pozíciót.

Ezért a force valójában gyenge és törékeny. Egy tollvonással el lehet venni a rangot, egy egyszerű döntéssel el lehet bocsátani valakit és megszűnhet az anyagi biztonság. És ilyenkor kiderülhet, hogy a külső erő mögött nincs belső erő.

A hétköznapi életben is sokszor találkozhatunk vele:

• egy főnök, aki nem inspirál, hanem félelemmel tartja kontroll alatt az embereit,
• egy partner, aki birtokolni akar és közben elnyomás alatt tartja a társát,
• vagy egy olyan ember, aki a státuszával próbálja igazolni az értékét.

A force hatásosnak tűnhet, mert képes másokat kontroll alatt tartani. De hosszú távon mindig kimerítő – annak is, aki éli, és annak is, aki elszenvedi a hatását.

Power – a belső erő

A power ezzel szemben egészen más minőség. Ez az erő belülről fakad, és nem kell hozzá semmilyen külső validáció. Nem a címkékre, a státuszra vagy elismerésekre épül, hanem arra, hogy valaki önazonos, hiteles és összhangban van önmagával, vagyis rendelkezik integritással.

A belső erő nem hivalkodó és nem akar senkit kontrollálni. Nincs benne erőlködés sem harc. Egyszerűen csak jelen van. Ez egy olyan jelenlét, amelyben mások is szabadon önmaguk lehetnek, mert érzik, hogy nincs játszma, nincs versengés és nincs bizonyítási kényszer.

Ez a belső erő a tudatosságból és az integritásból születik. Abból, hogy az ember tisztában van az értékeivel és nem attól függ az önbecsülése, hogy éppen milyen véleményt alkot róla a külvilág. Éppen ezért a belső erő stabil és nem lehet elvenni. Ha valakitől elveszik a pozícióját vagy a rangját, a belső ereje még ugyanúgy ott marad, mert nem külső dolgokra építette fel az erejét.

A hétköznapokban is észrevehetjük a két erő közötti különbséget.

Van olyan vezető, aki nem kiabál, nem fenyegetőzik és nem bizonygatja az erejét, mégis mindenki tiszteli, mert belülről sugárzik belőle a tartás és az erő.

Van olyan társ, aki nem birtokol, nem kontrollál, hanem támogat és felemel.

A power – vagyis a belső erő – tehát nem másokat nyom le, hanem felemel. Nem gyengít, hanem erősít. És nem játszmázik, hanem tisztán, integritásból kapcsolódik.

A kettő erő közötti különbséget úgy is lehet szemléltetni, hogy a force típusú embernek mindig kell valaki, aki a talpa alatt van, hiszen csak akkor tud magasan állni. Míg a power típusú embernek nincs szüksége arra, hogy bárkit eltaposson, ő már alapvetően magasan áll.

A két erő közötti különbség sokszor nem is a szavakban, hanem az energiában érezhető.

• Force mellett feszültséget érzünk. Mintha kicsinek kellene lennünk ahhoz, hogy a másik „nagy” lehessen. Ezt a fajta embert félelem és játszmák veszik körül.
• Power mellett önmagunk lehetünk, nem kell harcolnunk valami ellen vagy bizonygatni az értékünket. Ez a fajta erő felemel, erősít és békét sugároz.

Miért nem fér meg egymás mellett a force és a power?

A force (külső erő) és a power (belső erő) típusú emberek nem tudnak hosszú távon egymás mellett működni, hiszen nem egy szintről működnek. Mondhatnánk azt is, hogy nem egy ligában játszanak.

A force típusú embert irritálja a power típusú ember integritása, hiszen ő maga nem rendelkezik integritással. Gyakran hatalmaskodással, a rangjával, a pozíciójával próbálja legyőzni a power-t vagy belehúzni kicsinyes hatalmi játszákba, ami soha nem sikerül neki. Hiszen a belső erő csendben legyőzi, anélkül, hogy le akarná győzni. A valódi erőnek ugyanis nem kell harcolnia és nem kell bizonygatnia.

A belső erő mindig láthatatlan tükröt tart a külső erőnek. Megmutatja a saját belső hiányait és rávilágít a valóságra, vagyis arra, hogy az ereje csak külsőségekre alapszik és bármikor összeomolhat, mint egy kártyavár.

A belső erő olyan, mint egy reflektor: rávilágít azokra az árnyékrészekre, amelyekkel a force típusú ember talán soha nem mert szembenézni.

A spirituális tanulság

A valódi erő nem a külvilágban van, hanem bennünk. Nem a rangok és pozíciók adják, hanem az a belső tartás, amely a tudatosságból, a hitelességből és az integritásból fakad.

A force mindig bizonyítani akar, mindig küzd, mindig mások fölé akar kerekedni. A power viszont csendes, szilárd és elvehetetlen. Nem akar legyőzni senkit, mert nincs rá szüksége. Egyszerűen csak jelen van.

Amíg valaki csak a külső erőből próbál működni, addig folyamatosan játszmáznia kell, valamint állandó harcban áll önmagával és másokkal is. Aki viszont belülről erős, az szabad és mellette mások is szabadon kifejezhetik önmagukat.