Hogyan engedjük el a múltat? : 5 lépés a lelki felszabadulásért

A múlt érzései sokszor észrevétlenül befolyásolják az életünket, a régi sebek és a lelki terhek, amelyeket cipelünk sokszor feledésbe merülnek.

Sok esetben csak elfelejtjük ami történt, de ez nem jelenti azt, hogy fel is dolgoztuk az érzéseinket. Az idő önmagában nem gyógyítja be a sebeinket, mi magunk tudjuk begyógyítani a sebeinket, ha tudatosan foglalkozunk az érzéseinkkel.

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már azzal, hogy egy múltbéli történetet újra lejátszunk önmagunkban vagy egy fájdalmas érzés -amiről azt gondoltuk, hogy már elengedtük – újra eszünkbe jut és újra előhozza a negatív érzéseket.

Az alábbiakban 5 gyakorlati lépést osztanék meg, ami segítséget nyújthat a múlt elengedéséhez.

1. Tudatosítani, hogy miért nehéz elengedni

Miért nehéz elengednünk a múltat és pontosan mi az, ami visszatart minket?

Mi az az érzés, amihez ragaszkodunk és miért ragaszkodunk hozzá?

Talán van egy érzelmi hiányérzetünk, amiről azt gondoljuk, hogy semmilyen módon nem tudjuk megkapni és ha elengedjük a múltat, akkor lemondunk erről az érzésről.

Talán attól félünk, hogy ha elengedjük a múltat, akkor végleg elveszítjük a kapcsolódásunkat azokhoz az emberekhez, akikhez a múltban kapcsolódtunk. Van, amikor a fájdalommal akarjuk „életben tartani” azokat, akikhez a múltban kapcsolódtunk és ezért nem tudjuk vagy nem akarjuk elengedni a fájdalmat.

Fontos tudatosítani, hogy melyek azok az érzések vagy vágyak, amelyeket nem tudunk elengedni, hiszen ez a kiindulási alap, amivel foglalkozni kell, ha szeretnénk lezárni a múltat és tiszta lappal kezdeni.

• Gyakorlat: Készíts egy listát azokról a történésekről, amelyeket nehéz elengedni és tudatosítsd, hogy milyen érzések kapcsolódnak hozzá, pl. neheztelés, düh, harag, bosszúvágy, reménytelenség. Minden érzésnél tedd fel a kérdést önmagadnak: miben szolgál engem ez az érzés? Mit kapok meg általa vagy mi az, amit elkerülhetek általa?

Ez segít tiszta képet alkotni arról, hogy jelenleg hol vagy és mivel kell dolgoznod.

2. Elfogadás

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy jóváhagyjuk mások cselekedeteit, hanem azt jelenti, hogy elfogadjuk ami történt, még akkor is, ha fájdalmas volt. Felismerjük, hogy a múlton már nem tudunk változtatni.

Nem egyezkedünk a múlttal, nem nosztalgiázunk, és nem játsszuk le az eseményeket újra és újra, azért, hogy megváltoztassuk azt, amit nem lehet megváltoztatni.

Sok esetben azért nehéz elfogadni, ha valami fájdalmas dolog történt, mert mindent megtettünk azért, hogy működjön, de mások eltérő döntést hoztak és ezt el kell fogadnunk. Mások döntéseit nem tudjuk kontrollálni, csak a saját döntéseink fölött rendelkezünk.

Az elfogadás energiája felszabadító érzés.

Ha el tudjuk fogadni a múlt történéseit, akkor megnyílnak előttünk új lehetőségek, amelyeket addig nem látunk meg, amíg a múlt érzései ellen harcolunk.

3. A neheztelés elengedése

A neheztelés az egyik legerősebb érzés, ami a múlthoz köt minket.

Neheztelés érzése akkor merül fel, ha úgy érezzük, hogy igazságtalanul bántak velünk és ezt képtelenek vagyunk megbocsátani és elengedni.

A neheztelés érzésével ragaszkodunk a fájdalomhoz és ez több okból is szolgálhat minket. Talán el akarjuk kerülni, hogy egy fájdalmas esemény újra megtörténjen, ezért nem akarjuk elengedni a neheztelést, megtartjuk egyfajta emlékeztetőként.

Lehetséges, hogy azt érezzük, ha elengedjük a neheztelést és a fájdalmat, akkor bele kell törődnünk, hogy igazságtalanul bántak velünk és soha nem kapjuk meg a korrekt bánásmódot, amire vágyunk.

Azért is ragaszkodhatunk a nehezteléshez, mert ezzel akarunk tartozásban tartani másokat, elvárjuk másoktól, hogy bocsánatot kérjenek vagy jóvátegyék, amit tettek ellenünk.

Amíg tartozásban tartunk másokat, addig energetikailag továbbra is kapcsolódunk hozzájuk és ez a kapcsolódás egyáltalán nem a javunkat szolgálja.

A neheztelés érzése olyan, mint folyamatosan mérgezett vizet inni. A lelki mérgek pedig egy idő után fizikai szinten is megjelenhetnek az életünkben.

Amikor ragaszkodunk a nehezteléshez, akkor azt gondolhatjuk, hogy ezzel másokat rajta tartunk a képzeletbeli horgon, de valójában mi magunk vagyunk a horgon és ezzel saját magunknak ártunk.

Amíg ragaszkodunk a nehezteléshez, addig mások kezébe helyezzük a saját sorsunkat, másoktól várjuk el, hogy begyógyítsák a lelki sebeinket, miközben azt mi magunk is meg tudjuk tenni.

Azáltal, hogy elengedjük a neheztelést, önmagunkat szabadítjuk fel a fájdalom alól.

4. Megbocsátás

A megbocsátás egy igencsak félreértett koncepció. Sokan ugyanis azt várják el másoktól és önmaguktól is, hogy egyszerűen „gombnyomásra” működjön. Mintha egyszerűen csak el kellene döntenünk, hogy megbocsátunk valakinek és ez varázsütésre megtörténik.

Aki már igazán nagy fájdalmakat átélt az életében, azt tudja, hogy ez nem ilyen egyszerűen működik. Még ha azt is gondoljuk, hogy már megbocsátottunk valamit, később még visszaköszönhetnek a negatív érzések, amelyeket nem dolgoztunk fel, egyszerűen csak ignoráltuk őket.

A megbocsátás egy folyamat, ami mindenkinél másképp zajlik és eltérő ideig tart. 

Sok esetben nem az a legnehezebb, hogy másoknak megbocsássunk, hanem, hogy önmagunknak megbocsássunk.

Ha tudatosan dolgozunk a lelki fájdalmaink feldogozásán, akkor el fogunk jutni a megbocsátás érzéséig, de ezt a folyamatot nem lehet siettetni és nem is érdemes.

Van, amikor hosszú út vezet el az igazi megbocsátásig és ezen az úton minden megtett lépés szükséges azért, hogy amikor beérkezünk a célba, tényleg azt érezzük, hogy megérkeztünk. És biztosak legyünk abban, hogy útközben nem hagytunk le semmit, ami fontos.

A igazi megbocsátás érzését akkor érjük el, amikor megértjük, hogy miért történtek bizonyos dolgok az életünkben és mi volt benne a tanítás.

5. Az érzelmek tudatos feldolgozása

Az érzéseink olyanok, mint a hírnökök, akik fontos üzenetet hoztak.

Az érzelmeink nem jók van rosszak, egyszerűen csak vannak. Minden érzelem tanít valamire, a fájdalmas érzések is, amelyeket nem szeretünk érezni. Ha elfogadjuk azokat a tanításokat, amelyekre az érzéseink rámutatnak, akkor felszbadítjuk önmagunkat az érzelmeink fogsága alól és visszavesszük a teremtő erőt az életünk fölött.

Az érzelmek tudatos megélése azt jelenti, hogy képesek vagyunk feltétel nélkül jelen lenni az érzéseinkkel és teret adunk nekik. Minél inkább képesek vagyunk erre, annál jobban meg fogjuk érteni az üzenetüket. Megtanulhatjuk, hogy miért érezzük, mire tanítanak és milyen hiányérzetek és szükségletek vannak az érzések mögött.

A negatív érzések átalakítására használhatunk célzott módszereket, mint pl. meditációkat, belső utazásos technikát, belső gyermek munkát, érzelmi átalakító módszereket, vagy amit én is használok, a ThetaHealing technikát.

A múlt elengedésének folyamata

A múlt elengedése egy olyan folyamat, ami kitartó belső munkát igényel. Az elengedés nem azt jelenti, hogy elfelejtjük ami történt, hanem elfogadjuk, hogy ez is részünk volt, tanultunk belőle és erősebbek lettünk általa.

Amikor letesszük a múlt terheit akkor megtapasztalhatjuk a lelki szabadság érzését és visszavesszük a teremtő erőt az életünk fölött. Már nem a múltunk határozza meg a jelenünket és nem mások döntik el a sorsunkat.

Amikor a múlt érzéseit ténylegesen feldolgoztuk, akkor vagyunk igazán a jelenben és tiszta lappal kezdhetünk.

A múlt elengedéséhez az első és legfontosabb lépés, hogy meghozzuk a döntést: készen állunk elengedni. Ezután tudatos lépéseket teszünk azért, hogy a lehetséges jövőnk képe erősebbé váljon bennünk, mint a múlt érzelmei.