Emberi játszmák – Miért játszmázunk és hogyan lépjünk ki belőle?
Az emberi játszmák körülvesznek minket. Mondhatnánk azt is, hogy ahol ember van, ott játszma is van.
Minden játszma mögött van egy igazság, amivel az emberek nem szeretnének szembenézni. Azért játszmáznak, hogy elfedjék az igazságot, amivel fájdalmas lenne szembenézniük. A játszma mozgatórugója lehet pl. egy fájdalmas gyerekkori érzelem, egy valós vagy félt fenyegetettség érzése, kisebbrendűségi érzés, félelem vagy bármilyen fájdalmas érzés, amit elfedünk a játszmával. A játszmát csak addig lehet fenntartani, amíg a mögöttes érzelmek ott vannak és amíg ezek nem válnak tudatossá, addig nem is tudunk kilépni a játszmákból.
Miért jelenik meg egy játszma a valóságunkban?
A játszmák arra jók, hogy rámutatnak a gyengepontjainkra, rámutatnak arra, hogy mi az, amit önmagunkban rendezni kell.
Ha képesek bevonni minket a játszmákba akkor azt érdemes megnézni, hogy mi az, amivel be tudnak húzni? Mi az az érzés, ami ismétlődő? Mi az a minta, ami ismétlődik? Korábban már találkoztunk vele és újra megjelenik más emberekkel, más szituációkban.
Sok esetben azért nem tudunk kilépni a játszmákból, mert azt tanultuk meg, hogy ez a „normális”, ez a tanult mintánk.
A tanult mintáink tudattalanul irányítanak a háttérből, ezért hiába akarunk tudatosan kilépni a játszmából, ha a tudatalatti folyamatosan visszateremti azokat a szituációkat, amiben ugyanazokkal a problémás emberekkel találjuk szembe magunkat.
A megoldás az, hogy önmagunkban teszünk rendet. Megszüntetjük a kapcsolódási pontot, amire rá tudnak akaszkodni a játszmázó emberek. Másokat nem tudunk megváltoztatni, csak arra van hatásunk, hogy mi hogyan reagálunk.
Miben szolgál minket a játszma?
Elsőre talán nehéz belegondolni, hogy miben szolgálhat az, ami ennyire fájdalmas és ennyire destruktív, de ha nem szolgálna minket valamiben, akkor nem lennénk benne. Sok esetben jó mélyre le kell ásni ahhoz, hogy meglássuk a valódi okot, ami benne tart egy játszmában.
Lehet egy mélyen gyökerező hitrendszerünk, amit megerősít és fenntart bennünk a játszma.
Talán azt tanultuk meg, hogy csak úgy lehet kapcsolódni másokhoz, ha az fájdalmat okoz, ez a tanult mintánk és a játszma, amiben vagyunk megerősíti ezt a hitrendszerünket.
Talán azt tanultuk meg, hogy értéktelenek vagyunk és azzal, hogy folyamatosan fájdalmat okoznak nekünk, megerősítik és fenntartják a hitrendszerünket, hogy értéktelenek vagyunk.
A hitrendszereink és meggyőződéseink többségében tudatalattiak és az életünk nagy részét a tudatalatti irányítja, ezért termetünk olyan szituációkat, amelyeket tudatosan nem szeretnénk.
Nemcsak az egyéni hitrendszereink, hanem a kollektív és a generációs hitrendszerek is hatással vannak az életünkre, amelyeket hallgatólagos beleegyezéssel átvettünk.
Hogyan szállhatunk ki a játszmákból?
1. Tudatosítani, hogy mi az, amit triggerel bennünk a játszma
Milyen érzések vannak bennünk a játszmával kapcsolatban és mikor éreztük ezt először? Az első lépés tudatosítani az érzéseket, viszont ez önmagában még nem szünteti meg az okot, hiszen a tudattalattiban lehetnek olyan hitrendszereink, amelyekre nem látunk rá, és ezek nem engedik, hogy kilépjünk a játszmából.
2. Érzelmek és a hitrendszerek átalakítása
Ez a legfontosabb lépés, amihez érdemes külső segítséget kérni, mert saját magunk nehezen látunk rá a tudatalatti érzéseinkre és sokszor ellenállásban vagyunk azzal szemben, hogy előhozzuk a fájdalmas érzéseket, mert nem akarjuk újraélni azokat vagy talán attól félünk, hogy ha előhozunk bármilyen fájdalmas érzést, akkor nem tudunk változtatni rajta.
Ha egy gyerekkori tanult minta van a háttérben, akkor előjöhet a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzése, azt érezhetjük, hogy nem tudunk változtatni a helyzetünkön, hiába is próbáljuk. Azt is érezhetjük, hogy nincs eszközünk arra, hogy változtassunk a helyzetünkön vagy nincs más választásunk. Egyszer talán tényleg nem volt választásunk, de felnőttként már van választásunk és vannak eszközeink arra, hogy változtassunk és kilépjünk a játszmákból.
3. Konkrét lépéseket tenni a körülményeink változtatására
Az érzelmek és hitrendszerek átalakítása az egyenlet egyik fele, ezzel azt érjük el, hogy érzelmileg és energetikailag kilépünk a játszmából. Van, amikor ez is elég, de van, amikor fizikailag is ki kell lépnünk egy szituációból és elhatárolódnunk a toxikus emberektől.
4. Tudatosan kimaradni a játszmákból
Ha önmagunkban feldolgoztuk a fájdalmas érzéseinket, akkor már nem tudnak benyomni rajtunk gombokat, de ettől még jönni fognak olyanok akik feszegetik az én-határainkat. Egy ilyen szituáció döntés elé állít és megmutatja, hogy mennyire tiszteljük és mennyire értékeljük önmagunkat. Képesek vagyunk-e nemet mondani a játszmára úgy, hogy abban nincs érzelmi töltés. Amíg van érzelmi töltés, addig van valami, amin dolgozni kell önmagunkban. Ha már semlegesben vagyunk, akkor már nincs rajtunk fogás és ki tudunk maradni a játszmákból egyszerűen azzal, hogy tudatosan nemet mondunk rá.
