Félelem az elköteleződéstől – Miért félünk elköteleződni?

Az elköteleződéstől való félelem szinte minden esetben visszavezethető arra a félelemre, hogy az elköteleződésünk miatt valamit elveszíthetünk.

Attól függően, hogy mi az, ami iránt félünk elköteleződni, jelentheti azt, hogy félünk attól, hogy önmagunkat, a szabadságunkat vagy a választási lehetőséget veszítjük el.

Aki fél az elköteleződéstől az fél döntést hozni, és legfőképpen attól fél, hogy rossz döntést fog hozni.

Lehetséges, hogy a múltban komoly következményei voltak annak, ha rossz döntést hoztunk és kialakult bennünk egy félelem aziránt, hogy döntéseket hozzunk, ezért inkább passzivitásban maradunk és nem döntünk.

A viselkedésminták nagy része gyerekkorban alakul ki. Abban az esetben ha félünk az elköteleződéstől, gyakori minta, hogy felelősséget kellett vállalnunk olyan dolgokért is, amelyek nem a mi felelősségünk voltak. Ez pedig nagy terhet és felelősséget rakott ránk.

Lehetséges, hogy tökéletességet vártak el tőlünk és nem dönthettünk rosszul.
Ha mégis rossz döntést hoztunk, annak fájdalmas következményei voltak, emiatt pedig elkezdtünk félni a felelősségtől és a döntésektől.

Aki fél az elköteleződéstől, az sem másokban sem önmagában nem tud teljesen megbízni.

Talán azért, mert amikor megbíztunk másokban, akkor elárulták a bizalmunkat. És talán pont azok az emberek, akikben a legjobban bíztunk és akikre a leginkább szükségünk lett volna.

Azt is érezhetjük, hogy az elköteleződés egyfajta csapda, amibe ha beleesünk, akkor nem tudunk kijönni belőle. Ez az érzés különösen akkor fordul elő, ha olyan kapcsolódásaink voltak, amelyek mögött volt valami rejtett motiváció, amit nem közöltek velünk nyíltan.

Mi történik, ha nem köteleződünk el semmi iránt?

Ha nem köteleződünk el semmi iránt, az olyan, mintha a pálya szélén ülnénk és nézzük, ahogy a többiek a pályán játszanak, de mi magunk nem veszünk részt a játékban, mert félünk attól, hogy megsérülünk. A sérüléstől valóban megóvjuk magunkat, de ez azzal is jár, hogy soha nem vagyunk játékban.

Aki nem köteleződik el semmi iránt, az igazán semmibe nem rakja bele az energiáját, ezért nem is fog sikereket elérni.

Lehetséges, hogy az elköteleződéstől való félelem mögött mélyebb félelmek is vannak, pl. a sikertől való félelem. Ha félünk a sikertől és emiatt nem köteleződünk el valami iránt, akkor még csak a lehetőségét sem adjuk meg annak, hogy valaha is sikeresek legyünk, ezzel pedig szabotáljuk saját magunkat.

Megóvjuk önmagunkat a hibázás lehetőségétől és a fájdalomtól, de nem csak a fájdalmat zárjuk ki, hanem a boldogság lehetőségét is.

És ez előbb-utóbb elvezet a „mi lett volna ha” kérdésekig.

• Mi lett volna ha elköteleződök önmagam iránt?
• Mi lett volna, ha elköteleződök a célom iránt?
• Mi lett volna, ha elköteleződök az élet iránt?

Ekkor szembesülhetünk a megbánás és a neheztelés érzésével, mert nem tettünk meg bizonyos lépéseket a félelmeink miatt. És talán elszalasztottunk olyan lehetőségeket is, amelyek csak egyszer jönnek egy életben.

Az elköteleződéstől való félelem olyan mint egy soha véget nem érő menekülés önmagunk elől és a felelősség válallása elől. Minden okunk megvan arra, hogy ne köteleződjünk el, ha a múltbéli tapasztalok alapján megtanultuk, hogy féljünk a felelősségtől és a döntésektől. Viszont fontos tudatosítani, hogy mi az, ami elől valójában menekülünk és mi az, amit veszíthetünk azzal, ha fenntartjuk ezt a félelmet.

A szabadság illúziója

Sokan azt gondolják, hogy a szabadság egyenlő azzal, hogy semmiért nem vállalunk felelősséget, és nem köteleződünk el semmi iránt, ez viszont nem a szabadságot jelenti.

A szabadság nem az elköteleződés hiánya, a szabadság azt jelenti, hogy szabadon megválasztom, hogy mi az, ami iránt elköteleződöm.

A szabadságban benne van a szabad akarat, vagyis az az érzés, hogy nálam van a döntési jog és nálam van a teremtő erő, amit tudatosan használok.

Ha nincs elköteleződés, nincs tudatos teremtés

Ha nem köteleződünk el semmi iránt, akkor valójában nem aktív cselekvői és teremtői vagyunk az életünknek, hanem csak passzivitásban végignézzük, ahogyan megtörténik.

Nem nálunk van a teremtő erő, hanem másoknál. Mások döntenek helyettünk, amiért őket fogjuk hibáztatni. Miközben végig volt döntési jogunk, csak nem éltünk vele.

Ha a múltban olyan emberek iránt köteleződtünk el, akik fájdalmat okoztak, akkor szükséges, hogy ezeket a fájdalmakat, veszteségeket tudatosan feldolgozzuk és megtanuljunk újra bízni másokban és önmagunkban is.
Ez a feladat kihívást jelenthet, ha az élet folyamatosan a padlóra küldött.
Viszont, ha teljesen őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor előbb-utóbb eljutunk arra a megállapításra, hogy nem éri meg úgy élni az életünket, hogy soha semmi iránt nem köteleződünk el. Hiszen ezzel nemcsak a fájdalmat kerüljük el, hanem a boldogságot is.

Az elköteleződés akkor működik igazán, amikor már nem érezzük azt, hogy önmagunk ellen kell menni. Ez akkor történik, amikor már bízunk önmagunkban.

A bizalom kialakítása hosszabb folyamat lehet, de minden hosszú folyamat egy tudatos lépéssel indul. Az első lépés pedig az önmagunk iránti elköteleződés, ami lényegében azt jelenti, hogy – talán először – önmagunkat válasszuk és nem a félelmet.
Ha ez most még nehezen megy és támogatást szeretnél ezen az úton, az ingyenes önismereti tanfolyamom segíthet abban, hogy tudatosabb és önazonosabb döntéseket tudj hozni.