Szuperérzékenység- mit jelent és hogyan kezeljük?

Mit jelent a szuperérzékenység?

A szuperézékenyek a társadalom kb. 20%-át alkotják. Az átlag feletti ézékenységük oka, hogy az idegrendszerük eltérően működik, részletesebben szelektálja a beérkező információkat, ezért érzékenyebben reagálnak a külső ingerekre és mélyebben dolgozzák fel az őket érő információkat.

Vannak helyzetek, amelyek egy szuperérzékeny embert teljesen kibillenthetnek az egyensúlyából, mert olyan rezgéseket, energiákat is felvesznek a környezetükből, ami másokra lehet, hogy egyáltalán nincs hatással. Érzékenyek az emberek negatív kisugárzására, ösztönösen érzik, hogy mi számunkra a biztonságos vagy veszélyes.

A szuperérzékenység jellemzői

A szuperérzékeny emberek hajlamosak úgy működni, mint egy érzelmi szivacs és mindent magukba szívnak a környezetükből. Ez automatikusan működik náluk, egészen addig, amíg nem tanulják meg tudatosan szeleklálni a külső ingereket.

Hajlamosak túlzott figyelmet rakni a környezetükre – különösen a negatív energiákra. Sokszor azt érzik, hogy ki vannak szolgáltatva a környezetük hatásainak, saját magukat teszik felelőssé a külvilág történéseiért és mindent önmagukra vetítenek. Elvonja a figyelmüket a külvilág és az a rengeteg inger, amit nem tudnak feldolgozni. Emiatt az energiaszintjük és a koncentráció képességük is csökkenhet és szétszórtak lehetnek tőle.

A szuperérzékeny emberek sokszor az elfojtást választják megküzdési stratégiaként, viszont ez nem jelent megoldást. Ez olyan mintha elzárnánk a csapot, amiből az életenergiát kapjuk és ennek nagyon hamar negatív következményei lesznek, testi-lelki szinten.

Fontos tudni, hogy a szuperérzékenység nem hibás működés.

Mindenkiben ott van az érzékenység, ezzel születünk, érző lények vagyunk. Fontos, hogy az érzékenységet ne gyengeségnek fogjuk fel és ne csak a sebezhetőséget lássuk benne.

Az érzelmeink úgy működnek mint egy belső iránytű, segítenek abban, hogy kapcsolódjunk a valódi önmagunkhoz és hogy önazonos döntéseket hozzunk az életben. Az egyik legfontosabb szükségletünk az életben, hogy önmagunk legyünk, ebben segítenek az érzéseink, hiszen megmutatják a saját belső igazságunkat.

Ha nem kapcsolódunk az érzéseinkhez, akkor nem kapcsolódunk a valódi önmagunkhoz sem és a környezetünkhöz sem tudunk kapcsolódni. Ennek a velejárója, hogy nem leszünk tisztában azzal, hogy a cselekedeteink valójában milyen hatással vannak önmagunkra és a környezetünkre.

Az érzékenységet meg lehet tanulni tudatosan használni és elérni azt a szintet, hogy ne a környezetünk, a külvilág kontrolláljon, hanem egyszerűen csak megfigyeljük és tudatosítjuk a környezetünk energiáit, de nem engedjük be a saját terünkbe és nem veszik át fölöttünk az irányítást.

Szuperérzékenyként fontos visszavenni a kontrollt a külvilágtól és a saját belső erőnkre helyezni a hangsúlyt.

Az érzékenységet sokan gyengeségnek tartják vagy legalábbis a sebezhetőséget látják benne, nem pedig az erőt. Pedig, azok az emberek akik képesek mélyen érezni és képesek a magas szintű empátiára, már alapvetően rendelkeznek egy belső erővel. Ezt az erőt pedig tudatosan lehet fejleszteni.

Mi a szuperérzékenyek szerepe?

A mai világban aktív harc folyik az érzelmek ellen. Mintha az érzések az ellenségeink lennének, amivel meg kell küzdenünk és kontrollálnunk kell őket, ahelyett, hogy megtanulnánk tudatosan kezelni őket és megérteni az üzenetüket.

A szuperérzékeny emberek olyan mélyen érzékelnek mindent, hogy nem képesek teljesíteni azokat a társadalmi elvárásokat, amit a többi ember. Emiatt bizonyos élethelyzetekben hátrányba kerülhetnek. Megkaphatják a stigmát, hogy „túl érzékenyek”, mintha az érzékenységgel lenne a probléma és nem az érzéketlenséggel.

A szuperérzékeny embereknek fontos szerepe van a társadalomban, mivel ők jelentik a választ a világ érzéketlenségére.

Felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire elidegenedtünk a saját érzékenységünktől, ami folyamatosan rombolja a jóllétünket és az emberi kapcsolatainkat.

A szuperérzékenyek sok esetben úgy próbálnak alkalmazkodni, hogy megpróbálják megkeményíteni önmagukat, azért hogy ne legyenek annyira érzékenyek. Sokszor ezt el is várják tőlük. Viszont ezzel önmaguk ellen kell fordulniuk, aminek negatív következményei lesznek.

Sok esetben az emberek azért reagálnak negatívan a „túlérzékeny” emberekre, mert az érzékeny emberek triggerelhetik mások elfojtott érzéseit. Ez különösen igaz a szuperérzékeny gyerekekre.

Szuperérzékenyként az is a feladatunk, hogy megteremtsünk egy olyan támogató közeget, amiben tényleg ki tudunk teljesedni és ahol nem elvárás elfojtani az érzéseinket. Valamint fontos meglátni az erőt az érzékenységben és abban hogy képesek és hajlandóak vagyunk érezni, ami már alapvetően is nagy bátorságra vall.

Tudatos – belső – munkával eljuthatunk arra szintre, hogy a szuperérzékenységet már nem gyengeségként vagy hátrányként fogjuk értelmezni, hanem szuper-erőként tekintünk rá.